Megcsalás
A megcsalás az egyik legmélyebb kapcsolati sérülés, amit egy párkapcsolatban átélhetünk.
Sokan ilyenkor nemcsak a partnerük elvesztésétől félnek, hanem azt érzik, mintha az addigi biztonságérzetük, önértékelésük és a kapcsolatukról alkotott képük is összeomlana.
Gyakori az intenzív szorongás, a düh, a szégyen, a tehetetlenség, a megszállott gondolkodás vagy az a kétségbeesett vágy, hogy valahogy megértsük, mi történt.
A kapcsolat számunkra nem pusztán érzelmi szükséglet, hanem biológiai biztonsági szükséglet is.
Ezért a megcsalás nem egyszerűen egy fájdalmas esemény, hanem gyakran az egész kötődési rendszerünket aktiválja.
Ilyenkor nemcsak a jelenlegi veszteséget éljük át, hanem sokszor korábbi elhagyatottságélmények, visszautasítottságok, szégyenek és kapcsolati sérülések is újra felszínre kerülnek.
Mindkét fél belső világa
A megcsalt fél gyakran úgy érzi, hogy semmi másra nem tud gondolni. Folyamatosan a történteken rágódik, válaszokat keres, ellenőrizni próbál, vagy újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Mások bezárkóznak, eltávolodnak, vagy teljesen elveszítik a kapcsolatba vetett bizalmukat.
A megcsaló fél közben sokszor saját szégyenével, bűntudatával, ambivalenciájával és belső konfliktusaival küzd. Nem ritka, hogy ő maga sem érti pontosan, mi vezetett idáig.
A tapasztalatom szerint a megcsalás ritkán egyetlen eseményről szól. Sokkal inkább egy hosszabb kapcsolati folyamat tünete, amelyben mindkét fél hozza a saját kötődési mintázatait, sérüléseit, félelmeit és védekező működéseit. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felelősség megoszlik a megcsalásért, de azt igen, hogy a történtek megértéséhez érdemes mélyebbre nézni annál, mint hogy ki mit rontott el.
A közös munka iránya
A közös munka célja nem az ítélkezés vagy a hibáztatás. Először azt próbáljuk megérteni, mi történt valójában, milyen belső és kapcsolati folyamatok vezettek idáig, és hogy van-e lehetőség a kapcsolat újjáépítésére. Van, amikor a megcsalás után a pár együtt folytatja az útját. Máskor a folyamat inkább a veszteség feldolgozásáról és az elengedésről szól.
Bármelyik irány is válik fontossá, a cél az, hogy a történtek ne pusztán újabb sérüléssé váljanak, hanem olyan folyamattá, amelyből mélyebb önismerés, nagyobb tudatosság és biztonságosabb kapcsolódás születhet.
Visszajelzés
Nagyon sokat segítettél, különösen nekem. Fontos volt a felépítés, hogy először egyedül mentem hozzád, aztán a feleségem is egyedül és utána együtt. Izgalmasak voltak és nagyot dobtak a közös beszélgetések, amikor több irányból láttuk meg ugyanazt a dolgot. A feleségemmel gyakorlatilag teljes életmódot váltottunk, amit tényleg úgy lehet a legjobban összefoglalni, amit az egyik utolsó alkalommal hedonistának neveztél. És vannak persze nehéz időszakok most is, hiszen a múltam vissza-vissza köszön. Az én oldalamon ezeknek a helyzeteknek a feloldását nagyon segíti, amit szintén te mondtál a szemembe, hogy az én döntésem volt, vállaljam ezt fel és a következményeit. A feleségemnél pedig valószínűleg az segít, hogy szinte minden alkalommal észreveszem rajta, ha eszébe jutnak a rossz élmények, és meg is tudjuk beszélni. Ezek ráadásul egyre rövidebbek és egyre ritkábbak. De ott vannak — és szerintem ez is fontos. Úgy gondolom, emlékezni kell. Alaposan, mindenre. Ahogy a feleségem azt mondja, hogy minél részletesebben szeretné tudni, hogy mi történt, én pedig úgy érzem, hogy emlékeznem kell, hogy miket tettem. Ja, és pont ezért szomatodráma foglalkozásra is szeretnék majd ismét elmenni…
Ha nem találsz megfelelő időpontot, írj nekem.