„Nem azt keressük, hogy ki a hibás" – hogyan hat a családterápia?
Mi történik egy családterápiás ülésen, és miért lehet, hogy a nagymama is ott ül, amikor a tizennégy éves kamasszal van „gond"?
Viszonylag egységes kép él a fejünkben arról, hogy mi történik egy olyan pszichoterápiás ülésen, ahol csak önmagunk vagyunk a terapeutával szemben. De mi van akkor, ha egy ilyen helyzetben ott ül mellettünk anyánk, apánk, a testvérünk, sőt még a nagymamánk is, és egyáltalán, mire jó ez az egész?
A családterapeuta képzés ma Magyarországon egyike a legkedveltebb módszerspecifikus képzéseknek. A szakmabeliek körében ismert és divatos képzésről van szó, ugyanakkor a laikusok számára még mindig kissé homályos, mit jelent konkrétan az, ha valaki családterápiába jár — meg egyáltalán, mi értelme van annak, hogy mindenki ott üljön, miközben csak egy valakivel „van gond" a családban.
Hogyan csinálják együtt ezt az egészet?
A rendszerszemléletben gondolkodó terapeuta a családtagokra mint egy adott kapcsolati háló résztvevőire tekint, és az érdekli, hogy ebben a hálóban mi (pl. egy veszekedés), mikor (pl. a nagyapa látogatásakor) és hogyan (a viselkedésekre adott reakciók) történik, ahelyett, hogy a dolgok miértjét kutatná. A folyamatokra koncentrál, azokra a visszatérő interakciós mintákra, melyek lezajlanak a családtagok között.
A családi rendszerekben nem az ok-okozati, lineáris összefüggéseket keresi, mert a problémák kialakulása mögött nem múltbéli helyzeteket sejt, hanem egymással kölcsönhatásban lévő, előrehaladó és interaktív folyamatokat.
Abban hisz, hogy egy családban bárki bármit tesz (esetleg tünetet produkál), annak hatása lesz az összes többi tagra, és ebben a szövevényes láncolatban értelmetlen azt keresni, hogy ki mit kezdett. A változáshoz nem az eredeti bűnös megtalálása, hanem a közösen létrehozott és fenntartott folyamatokba történő beavatkozás szükséges.
Ha egy családban az egyik tagnál tünet alakul ki, akkor ebben a családi rendszer diszfunkcióinak leképeződését látja, és a tünetet produkáló családtagra a rendszer „fájdalmának" kijelölt hordozójaként tekint.
Speciális kérdések, rajzolás, gyurmázás, szobrozás, családfa
A szakemberek olyan kérdéseket tesznek fel a családnak, amelyek a köztük zajló folyamatra, kapcsolatra terelik a figyelmet:
- Ki aggódik többet a gyermeket illetően?
- 1-től 5-ig terjedő skálán mennyire idegesít téged édesanyád viselkedése?
- Amikor nagymamád és édesanyád összevesznek, mit csinál édesapád?
- Mondja, hogyan látja a gyermekük és a férje kapcsolatát?
A családterápia eszköztára gazdag és nonverbális technikákban is bővelkedik. A körrajzteszten mindenkinek le kell rajzolnia a családját, de úgy, hogy minden tagot csak egy körként ábrázol. Nagyon informatív tud lenni a kapcsolatokról és a hatalmi viszonyokról, hogy ki mekkorára rajzolja magát és a többieket.
A családszobor alkalmazásakor a tagok önmaguk válnak egy szobor alkotóelemeivé: az egyik családtag beállítja a többieket aszerint, hogy milyennek érzékeli az egymás közti viszonyokat. Az ilyen dramatikus módszerek sokszor többet árulnak el arról, hogy ki milyennek látja a családját, mintha csak beszélgettünk volna erről.
Végül, a családfa is alappillére a családokkal végzett munkának, hiszen a generációsan átörökített hatások és mintázatok a család működésének kulcsfontosságú meghatározói.
Irányzatok a családterápiában
A családterapeuták dolgozhatnak kognitív viselkedésterápiás, pszichodinamikus, stratégiás vagy transzgenerációs szemléletben is, de nagyszerűen társíthatók a módszerhez különféle művészetterápiás technikák is. Minden terapeuta (vagy terapeuta páros) maga dönti el, hogy milyen irányzat áll hozzá a legközelebb.
Forrás
Eredetileg megjelent: mindset.co.hu