Esther Perel: Szeretkezés fogságban
Lehet-e vágyakozni arra, ami már a miénk? Esther Perel a közelség és a vágy paradoxonáról.
Esther Perel a Szeretkezés fogságban című könyvében azt a kérdést teszi fel, hogy vajon lehet vágyakozni arra, ami már a miénk?
Perel a saját több évtizedes praxisában és a beszélgetései során azt tapasztalta, hogy rengeteg elkötelezett kapcsolatban, házasságban megszűnik az intimitás. Szerinte a szex nem mindig olyan, mint a kapcsolat maga, ergo az sem igaz, hogy ha javítunk a kapcsolaton, a szex is javul. Sőt, néha éppen az a probléma, hogy a felek annyira jó barátok, hogy már nem tudnak szeretők lenni.
Minden párnak van egy saját teremtésmítosza — hogyan ismerkedtek meg, hogyan alakítottak ki szokásokat, rituálékat, beceneveket —, mindezt azért, hogy megteremtsék a biztonságérzetet: ők egymáséi. A másikra a saját szükségleteiket vetítik rá, és ugyanígy az önmagukról alkotott képet is leegyszerűsítik. Visszafogják túláradó érzelmeiket, hogy képesek legyenek együtt élni a másikkal.
Azt gondolnánk, hogy a jó beszélgetések, az érzelmi közelség, a bizalom kialakulása lehetővé teszi, hogy szabadjára engedjék erotikus vágyaikat. De gyakran éppen hogy csökken a vágy: a közelség, a teljes fúzió megszünteti a vágyat, antiafrodiziákumként hat.
Mert a vágy a monotóniával és a hétköznapival szemben a szokatlanban születik meg. Szenvedélyt jelent, összekapcsolódást, játékosságot, a megújulás élményét, elevenséget, újdonságot, változatosságot, kockázatvállalást. A vágy egyszóval szabadságot jelent, ami az összeolvadás ellentéte.
A szexhez izgalom és bizonytalanság kell, a kiszámíthatósággal szemben a kiszámíthatatlanság. Távolság kell hozzá, és a szenvedély olyan mértékű a kapcsolatban, amilyen bizonytalanságot a felek képesek elviselni.
Hogy a felek milyen távolságot és közelséget tudnak elviselni, az attól függ, hogy hogyan szerették őket gyermekként. A kötődés iránti igény, azaz az eggyé válás igénye áll szemben az autonómia igényével. A differenciálódás azt jelenti, hogy a másik jelenlétében is megőrizzük önmagunkat. A szeretkezés pillanatnyi egységet jelent, de ehhez két különálló ember szükséges.
Amikor két ember összeolvad, olyankor nincs kivel kapcsolatot teremteni. Ilyenkor egy másik félelem is bekapcsol: a félelem a bekebelezéstől. Kell a személyes tér, mert szomjazzuk ugyan a közelséget, de nem annyira, hogy megfulladjunk tőle.
Szülőség és vágy
Személyes autonómiánk a gyerekek születésével kerül a legnagyobb terhelés alá. A szülőknek mindenből kevesebb jut: időből, pénzből, erőforrásból, kommunikációból, alvásból, intimitásból. Ez ellen még szilárdabb struktúrákkal védekeznek, a kényelemre és következetességre fókuszálnak.
A nő számára a gyerekekről való közvetlen gondoskodás kielégíti az érintés utáni vágyat, ha pedig a férfi közeledne, az számára teher lesz. A férfi közeledne, de nem talál ott nőt, csak egy anyát. A nőnek anyaként is érdemes úgy tekinteni magára, mint szexualitással bíró lényre, eljutni az önmegtagadástól az öntudatosságig.
A spontán szexre nem érdemes várni, mert az a kapcsolat elején sem volt az. Az előre eltervezett szex igenis segít: kinyilvánítja a szándékot, megerősíti az erotikus kötődést, ad időt az egyik szerepből a másikba átalakulni.
Hatalom, fantázia, hűtlenség
Egy párkapcsolatban, ahol nő a közelség, ott mindig nő a függőség is, ez pedig növeli a sebezhetőség érzését, így erősödik a kontroll igénye. A hatalmi játszmák részei a követelőzés, tiltakozás, alkudozás, ellenállás, megadás, tárgyalás és megértés. Ha ezeket az érzéseket megpróbáljuk elfojtani, az csak biztonságos és nem túl izgalmas szexhez vezet.
A fantáziáknak mélysége és kreativitása van, természetesek, és segíthetnek kitágítani a valóság határait. Fűszerként szolgálhatnak, egy biztonságos helyként, ahol megszabadulhatunk a félelmektől, gátlásoktól, korlátoktól.
A hűtlenség lehet távolságteremtés egy túlzottan korlátozó kapcsolatban, válaszreakció a személyes tér hiányára, lázadás a házasság szabta keretek ellen. Lehet szerelmi bánat, bosszú, be nem teljesült vagy érzéki vágyak, az intenzitás keresése. Nem mindig jelzi azt, hogy mélyebb problémák vannak a párkapcsolatban.
Vannak, akik a flörtöt beengedik az életükbe, elfogadják a harmadik lehetőségét, de határt húznak. Érdemes olyan szerelemre törekedni, amely ismer más szenvedélyeket, de le tud róluk mondani.
Konklúzió
A szerelem és a vágy nem zárják ki egymást, de két különálló alapvető szükséglet, amely nem egyidejűleg születik meg, hanem egyszer az egyik, másszor a másik kerül előtérbe — változás és stabilitás végtelen táncát adva.
A kérdésre, hogy vajon vágyhatunk-e arra, ami a miénk, ez a válasz: valójában soha nem is volt a miénk. De ezt észre kell vennünk, amihez némi távolság szükséges. Akarni kell a szexet, birtokolni a saját vágyainkat, kifejezni azokat. A szex a felnőttkori játék: öröm és nem feladat.
Irodalomjegyzék
Esther Perel: Szeretkezés fogságban. A szexualitástól az erotikáig. Cor Leonis Kiadó, Budapest, 2021.
