fbpx
Segítő beszélgetés függőségekre

Segítő beszélgetés függőségekre

Van bennünk egy automatizmus, ami lehetővé teszi, hogy gyakran ismétlődő tevékenységeket gondolkodás nélkül hajtsunk végre. És van bennünk szenvedély is, ami a csúcspontokat keresi.

Valahol a kettő között helyezkednek el a függőségek, amikor is egy kezdeti magas élményt próbálunk újraélni túl gyakori ismétléssel, de ebből nem lesz más, mint egy mindent eluraló, ellaposodott automatizmus. A lelkünk nincs benne, ellenkezőleg, mintha inkább el akarnánk “hallgattatni” azt.

A függőségeink azonban vastagon érintik kapcsolatainkat is, amennyiben azok hozzájárulnak a kialakulásához, de egyúttal képesek gyógyítani is.

A saját alkohol- és drogproblémáimról több könyvem és írásom is megjelent. Igaz, hogy 19 évesen leszoktam ezekről, de például a dohányzásról azóta sem, pontosabban, többször is. Napi szinten oda kell magamra figyelnem ahhoz, hogy ne csússzak el, vissza, ne vigyek túlzásba bármit is, ne éljek vissza akármivel, és az idegrendszerem kiegyensúlyozottan működjön.

Sok érzelmi és kifejezetten gyakorlati oldala is van egy szenvedélybeteg személyiségstruktúra megfelelő kezelésének. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani, legyen szó bármely függőségről, szerről, játékról, tevékenységről vagy társról.

Módszer

Megnézzük, mi mindenre használod a függőségedet: motiváció, jutalmazás, önvigasztalás, feszültségoldás, elfojtás stb. Megnézzük a kapcsolataidat, hogy melyek azok, amikbe felesleges tovább lapátolni az energiát azért, hogy aztán folyton csalódj és megint a szeredhez nyúlj, és melyek azok, amelyek javíthatók kommunikációval. Foglalkozunk a céljaiddal, konstruktívabb szenvedélyekkel és még sok minden mással…

Írások

Függőségek témában ITT.

Visszajelzés

“Kedves Orsi!

Nagyon nehéz összefoglalni pár mondatban a segítségedet, de megpróbálom, hátha összeáll belőle valami értelmes…

Nos, amikor elkezdtem hozzád járni, tisztán emlékszem, hogy össze voltam zavarodva a hangulat ingadozásaimtól, gyűlöltem magam, és naponta kétszer sírtam, annyira nem találtam a helyem. A veled való találkozások alatt szépen lassan elkezdtem elfogadni magam és a környezetemet, elkezdtem higgadtabban átvészelni a mélypontokat, és elkezdtem belátni, hogy a világ pusztulása nem az én hibám. Sokat segítettek a tanácsaid, hogy igenis éljem meg a rossz érzéseimet, hogy hagyjak időt magamnak szarul lenni, hogy ha bántanak, akkor ne egyből magamban keressem a hibát, és hogy ha szükség van rá, akkor igenis védjem, vígasztaljam meg a gyereket, aki nem nőtt fel belül. Úgy érzem, hogy az eltelt hónapok alatt eljutottam arra a szintre, hogy nem érzem magam sem elmebetegnek, sem elviselhetetlennek, és talán egy kicsit a környezetemmel szemben is megértőbb lettem, nem követelem már annyiszor a szeretetet.

Nagyon szerettem a lazaságodat, a közvetlenségetet, úgy éreztem, hogy tényleg érdekel, hogy mi van velem, és valamiért úgy tudsz kérdezni, hogy a válaszban már egyből egy másik látásmód is megmutatkozik. Szerettem, hogy nem ítéltél el, bármit mondtam vagy bőgtem vagy feszült voltam. Jó érzés volt, hogy boncolgattuk az életem minden területét, így egy kicsit jobban megértettem, mennyi minden van rám hatással.

Negatívumot nem tudok rólad írni. Nem azért mert nem mernék, hanem mert hiába gondolkodtam tegnap óta, nem találtam.

Odafigyeltél rám, sok segítséget kaptam tőled, és miután már nem tudtam hozzád járni, de padlóra kerültem, akkor sem hagytál magamra. Azt gondolom, hogy ez sokszorosan több, mint amit képzeltem.

Amúgy bocsánat az eltűnéseimért, de valamiért ez is a te hatásod volt: ha szarul érzem magam és nincs kedvem senkihez, akkor nyugodtan merüljek el a szarban, menjek le a földig, engedjem meg magamnak a luxust, hogy fájjon, és ne akarjak megfelelni senkinek, csak magamnak.

Köszönök mindent Orsi!

Bejelentkezés


    Kérdésed van?