Hogyan lehetséges ez, amikor minden olyan tökéletesen alakult, amikor még — két különálló entitásként — az elején kívántátok is egymást? Aztán törekedtetek a biztonság, a nyugalom, a közös élet kialakítására, annak deklarálására, hogy ti egy pár vagytok, a világgal szemben. Szerettetek volna minden veszélyt kiküszöbölni, bebiztosítani magatokat arról, hogy egymáséi vagytok, de éppen ez okozta talán azt, hogy a szövetség, a bajtársiasság, a jó együttműködés légkörében az izgalom kiveszett, amihez szabadság, játékosság, spontaneitás és igen, némi távolság szükséges? Az egységetek szép és biztonságos, de csak két különálló személy tud egyesülni…

Az is lehet, hogy korábbi berögződések és társadalmi elvárások miatt sok vágyatokról lemondtatok, éppen a másik jólléte miatti aggodalomban, „ezt hogy tehetném meg a másikkal?”, vagy az „túl durva, nyers, nem illene a gyermekeim anyjához, nem tárgyiasíthatom őt el”, és ezzel lemondtok a személyiségetek egy jelentős részéről. Vagy egyszerűen csak nem fér bele, hogy a másikat szeretve saját magatokra is figyeljetek, még az ideiglenes önzést sem engeditek meg magatoknak, ami pedig szintén szükséges lenne egy jó szexhez.

A túlkontrollált élet fojtogató is lehet, de akár az is, ha a másik túl közel van, és félő, hogy „bekebelezhet”. Az eredményorientált teljesítménykényszer is hathat rosszul, mindig a feladatok kerülnek előre, különösen kisgyerekes pároknál, ahol a kontroll ugyan csökkentheti a szorongást, amivel ez az élethelyzet együtt jár, de kiveszik az öröm, a játékosság a mindennapokból. Vagy az anya megéli azt a gyerekeivel, ahogy a testi érintést is, este viszont már semmit nem tud adni, és ha a férje szexelne, az csak teher a számára, nem veszi észre, hogy a férfi kapcsolódni szeretne vele, adni neki valamit.

Még számos összetevője van annak, ha az intimitás kiveszett a kapcsolatból, gyertek, vizsgáljuk meg együtt, és találjatok vissza egymás vonzó különállóságához!

Írások

Esther Perel: Szeretkezés fogságban című könyvének kivonata itt olvasható.

Bejelentkezés