fbpx
Pároknak

Pároknak

Amit emberi kapcsolat idézett elő egykor, azt emberi kapcsolat hozhatja helyre.” Luborsky

Kapcsolatainkat rendszerként érdemes felfogni, amelybe beleszületünk, ami által fejlődünk, ami által választ kapunk arra a kérdésre, hogy kik vagyunk mi.

A párterápiás konzultáció esetén elsősorban az egymás közti kommunikációt segítem elő, feltérképezve és egyeztetve az eltérő származási hátteret és értékrendet, segítve a vágyak és szükségletek szabad kifejezését, a konfliktusok feloldását, bővebben pedig az alábbi a kérdéseket járjuk körül, nem csak elméletben, hanem dramatikus módszerekkel is.

A konzultációk menete

Az első három alkalom amolyan próba, amikor megbeszéljük, hogy miben vagytok elakadva és közben kiderül, hogy vajon van-e köztünk “kémia”.
Ez a három alkalom is értékes önmagában, nagyon sokat lehet haladni ezalatt, ha pedig közös célmegfogalmazás után folytatjuk a munkát és további alkalmakra szerződünk, kérlek, hogy kéthetente vagy a megbeszélt rendszerességgel vállaljátok, hogy jelen vagytok (személyesen vagy online). 
A folyamatnak akkor van vége, ha elértük a kívánt célt, állapotot. Természetesen közben is bármikor “kiszállhattok”, én pedig jelezhetem, hogy szerintem érdemes lenne folytatni, de egy lezáró és összegző alkalomra ekkor is érdemes még visszajönni.

Akkor is szeretettel várlak titeket, ha csak pár alkalommal szeretnétek átbeszélni valamit.

Konfliktusok, összejátszás, háromszögek és egyensúly

A gyermekkori gondozóinkkal (szüleinkkel) megélt kapcsolatok utáni legközelebbi viszonyunk a párunkkal megélt, és abban ezek az elsődleges kapcsolataink tükröződnek. Gyermekkorunkban szeretetre és gondoskodásra van szükségünk, és ha ezeket nem kielégítően kaptuk meg, akkor ezek a hiányok egész életünkben elkísérnek, a későbbi kapcsolatainkban is ugyanolyan kielégítetlen vágyként maradva meg. Egy-egy jelenbeli konfliktus visszadob bennünket “gyermek” üzemmódba, és ugyanúgy fáj, mint amennyire akkor fájt, és ugyanúgy nem felnőttként reagálunk, hanem azzal a gyermeki eszköztelenséggel mint akkor.

Hogy a szüleink szeretetét ne veszítsük el, megtanultunk önként feladni igényeinkből, és inkább magunkat elismerni rossznak, mint őket, mert szükségünk volt rájuk a fizikai és pszichológiai életben maradáshoz, ezzel azonban önmagunkat veszítettük el. Megtanultuk elfojtani szükségleteinket, aminek eredményeképpen nem alakultak ki világos határaink, és a másikét sem vagyunk képesek érzékelni. Ez a hiányra adott korai reakció aztán továbbra is védekezésre késztet bennünket, negatívan befolyásolva a jelenbeli kapcsolat kimenetelét is, mert bár ez az önvédelmi technika a felnőttkorra érvényét veszti, ugyanúgy működik tovább. 

Mindehhez tudat alatt olyan – szintén a múltja által meghatározott – párt választunk, akivel ugyanaz a problémánk, akivel összejátszva létrehozhatunk ugyanilyen határproblémákról szóló viszonyt. Ezeket a konfliktusokat ráadásul forgatókönyvszerűen ismételjük, azért, hogy az egykori passzivitás helyett immár aktívan alakítsuk a helyzetet, azaz a gyógyulás reményében, de ehhez tudatosítani kell ezeket a folyamatokat.

Ha csak az egyik fél hajlandó változni, akkor a kapcsolat korábbi homeosztázisa “utána nyúl” és “visszaránthatja” őt a korábbi működésre, mert bár tünetekkel, de mégis volt valamiféle egyensúly. Stresszhelyzetben ráadásul a felek hajlamosak egy harmadik dolgot vagy személyt behívni a kapcsolatba, a feszültség enyhítésére. Ilyenkor az egyik tag a szorongása miatt a harmadik tagnál keres érzelmi kötődést, aki ezt a viszonyt lecsendesíti vagy kiterjeszti. Amennyiben ez a harmadik fél a gyerek, ő bűnbak vagy megmentő lesz, ami parentifikációhoz és súlyos lojalitáskonfliktushoz vezet. Ez a harmadik fél lehet szerető, de bármilyen hobby is, esetleg alkohol-, nyugtató-, drog- vagy más szerhasználat.

Ezen jelenbeli kapcsolatok megfigyelésével azonban következtetéseket vonhatunk le a gyermekkori gondozókkal megélt mintázatokra, és az „itt és most”-ban gyógyíthatjuk a korábbi és a mostani problémákat, azaz „amit emberi kapcsolat idézett elő egykor, azt emberi kapcsolat hozhatja helyre”.

Mi a család-rendszer terápia?

„A család-rendszer terápiát  azokban az esetekben ajánljuk,

  • amikor egy tünet mögött a család működésének zavara sejlik,
  • amikor váratlan, nehéz helyzetek teremtődtek a családban,  és jó lenne valahonnan erőt meríteni,
  • amikor minden megy a maga útján, de mégis nehéz az új életfeladatot teljesíteni, pl. gyereket közösségbe engedni, anyának munkát kezdeni, apának pénzt keresni, otthon is lenni…,
  • amikor a pár intim kapcsolatában zavar támad, megváltoztak igényeik, eltávolodtak egymástól, különböző megoldhatatlannak tűnő szituációk merültek fel stb.,
  • akkor is ajánljuk, ha csak egyéni segítségkérés lehetséges, de a terápiás folyamat a kapcsolódási rendszerre irányul.”*

Írások

Családterápiával és párkapcsolati dinamikákkal kapcsolatos írások itt

Bejelentkezés

 

Vagy kérj időpontot itt:


    * https://www.csaladrendszerterapia.hu/mi-a-csalad-rendszer-terapia/

    0
    KOSÁR / YOUR CART
    • No products in the cart.