YOUR CART
- No products in the cart.
Subtotal:
0 Ft
BEST SELLING PRODUCTS
Esther Perel a Szeretkezés fogságban című könyvében azt a kérdést teszi fel, hogy vajon lehet vágyakozni arra, ami már a miénk?Perel a saját több évtizedes praxisában és a beszélgetései során azt tapasztalta, hogy rengeteg elkötelezett kapcsolatban, házasságban megszűnik az intimitás. Szerinte a szex nem mindig olyan, mint a kapcsolat maga, ergo az sem igaz, hogy…
Jürg Willi: Az összejátszás mint a házasságpszichológia és házasterápia alapjelensége című művében ír arról a jelenségről, amikor egy férj szenved a felesége féltékenységétől, de amikor az nagyobb szabadságot ad neki, a férj hirtelen nem tud ezzel mit kezdeni, sőt, a feleség újfajta viselkedésével kapcsolatban gyanakvóvá válik, majd ő lesz kontrolláló.
Emberi kapcsolatokban, azokon keresztül létezünk csak. Ezek a kapcsolatok azonban sokszor nagyon fájdalmasak, úgy érintenek bennünket, mint a nyílt sebre öntött sav.
Jean-Paul Sartre-nak nem volt könnyű gyermekkora, és ez eredendően határozta meg felnőttkori vélekedéseit és tapasztalatait az intim kapcsolatait illetően.
Murray Bowen a pszichodinamikus irányzat képviselőjeként jelentős hangsúlyt helyezett az egyes családtagok intrapszichés dinamikájára és hangsúlyozta az indulatáttétel, valamint a személyiségen belüli és a családtagok közötti tudattalan történések fontosságát is.
A konfliktus alapvetően nem más, mint frusztrált szeretet-energia. Dr. Sue Johnson, az érzelem fókuszú terápia (ÉFT) megalkotója szerint a szerelmesek a konfliktusokban valójában az életükért küzdenek, „küzdj vagy menekülj” üzemmódban.
Egy segítő kapcsolatban az általa ismert módon reagál a kliens, ezért a kapcsolati problémái ezen a viszonyrendszeren belül is megjelennek, vagy ahogy Carl R. Rogers fogalmazza: „a terápiás kapcsolat csak egy speciális esete az általános interperszonális kapcsolatoknak”
Viszonylag egységes kép él a fejünkben arról, hogy mi történik egy olyan pszichoterápiás ülésen, ahol csak önmagunk vagyunk a terapeutával szemben. De mi van akkor, ha egy ilyen helyzetben ott ül mellettünk anyánk, apánk, a testvérünk, sőt még a nagymamánk is, és egyáltalán, mire jó ez az egész?
Ha él bennünk egy sebzett, megbántott gyerek, vajon megtehetjük-e, hogy hátat fordítunk neki, és úgy teszünk, mintha minden rendben lett volna? Vajon milyen irányba viszi a felnőtt életünket, ha a bennünk élő traumatizált gyereket nem gyógyítjuk meg?