Segítő beszélgetés válásnál

Segítő beszélgetés válásnál

Van, amikor egy házasságnak nincs más lehetséges folytatása, mint elválni. Én magam is elvált szülők gyermekeként nőttem fel…

Még a negyvenes éveim körül is rettenetesen mozgatott a hiány, amit amiatt éltem meg, hogy az apám elment.

Szinte rajongva szerettem őt, de haragudtam is rá, és ezért a kapcsolatunk mindvégig konfliktusokkal teli volt. Lehetett volna megbízhatóbb és törődőbb, meg kíváncsibb is rám, de ha mélyen magamba nézek, akkor a haragom oka nem az, hogy ő mit tett vagy nem tett, hanem a fájdalom, amit a puszta hiánya okozott, az, hogy egész egyszerűen nem volt ott. Ennek pedig több összetevője volt, az, hogy éretlenül és korán házasodtak, az, hogy olyasmiket tett a házasságban, amiket végül anyám nem tudott elfogadni és ezért elvált tőle, apám pedig kizárva, elutasítva érezhette magát, az, hogy minket aztán hogy keresett  vagy nem keresett, hogy a szüleink hányszor házasodtak újra, ezekben a házasságokban a másik felek hogyan reagáltak ránk (rám és az öcsémre) stb.

Itt is, ott is új család keletkezett, az új nevelőszülők pedig saját gyerekeket is hoztak, így az addigi egy helyett lett három testvérem, majd még kettő, majd még egy. A hozott gyerekek ráadásul a saját édesapjuk elvesztése miatt irigyeltek minket, hogy mi vele élhetünk, ezért ambivalens érzéssel viszonyultak hozzánk, de ha jót akartak maguknak, szeretniük kellett minket. Miközben mi másra sem vágytunk, mint a saját édesapánkra, akinek az új családjában mi éltük át ugyanezeket az érzéseket. A húgunk viszont a családjával való hosszú külföldi élet után hazaköltözve azzal szembesült, hogy hirtelen lettek testvérei, ő velem, én pedig felnőttként egy kislánnyal rivalizáltam, hiszen ő megkapott mindent, amire én valaha vágytam, igaz, a rosszból is sokkal többet.

Egy teljes, szeretetteljes család hiányában a személyiség nem tud egészében kifejlődni. Egy ilyen zavaros helyzetben lehet, hogy nagy önállóságra kénytelen szert tenni, mert magára hagyva magának kell megoldani a dolgokat, másrészt parentifikálódhat is, ő maga is felnőtt szerepbe kényszerül. Ha pedig a szülők között ellentét van, lojalitáskonfliktusba keveredik. Mindezek következményeivel egész életében együtt kell élnie, és nehézségei lesznek a leválással és a saját család kialakításával is.

Ezek nagyon nehéz és fájdalmas helyzetek, és eddig csak a gyermekek szempontjából soroltam. A váló feleknek a sok harag és neheztelés ellenére valahogy továbbra is együtt kell működniük, elfogadni később az új partnereket, a gyermekek új mostoháit, akiknek viszont meg kell küzdeniük azzal a helyzettel, hogy új kapcsolatukban mindig is jelen lesznek az exek, meg az ő gyerekeik.

Váláskor és a kialakuló patchwork család szövevényes hálójában érdemes odafigyelni, hogy az eredeti szülő-gyerek kapcsolódások a lehető legkevesebbet sérüljenek, és minden új érintett fél érzelmei kifejeződhessenek és meghallgatásra találjanak.

A válás körüli számtalan érzelmi és gyakorlati nehézség kezelésére javaslom a váló feleknek — egyéniben, párban vagy a gyerekeknek külön — ezt a konzultációt.

Visszajelzés

Úgy érzem, hogy a lehető leghitelesebb segítő vagy. Rengeteg veszteséged van (bevallom, én például csak ebben a pillanatban, ma este értettem meg, hogy mi a patchwork család drámája), de hihetetlenül ügyesen transzformálod át a veszteségeidet a segitésbe, amire elképesztő nagy szükség van. Ami vagy, az minden büszkeségre és magabiztosságra okot ad!” Ildi.

Bejelentkezés


    Kérdésed van?