Bowen – Differenciálódási skála és az érzelmi háromszögek
Murray Bowen a pszichodinamikus irányzat képviselőjeként jelentős hangsúlyt helyezett az egyes családtagok intrapszichés dinamikájára és hangsúlyozta az indulatáttétel, valamint a személyiségen belüli és a családtagok közötti tudattalan történések fontosságát is.
Bowen határozta meg a személy differenciáltságát, amelyet a szelf mutat. Szerinte a személynek van egy emocionális és egy intellektuális rendszere, és ez utóbbit kell fejleszteni, hogy értelemmel reagáljunk és ne érzelemmel. Egy jól differenciált személy képes jól választani és kézben tartja a reakcióit, azaz tudja azokat késleltetni, tompítani. A szorongást képes tűrni, és amilyen mértékben képes erre, olyan mértékben érett a személyisége.
Mindenkinek van egy funkcionális szintje, amely azt mutatja, hogy felnőttként mennyire tudott eltávolodni az eredeti családjától, az érzelmi szeparáció ugyanis a születéstől fogva indul, szimbiózisból. Ha ez a szeparáció nem történik meg, az akadályozza a saját család létrehozását. Bowen ezt egy 0-tól 100-ig terjedő skálán ábrázolta, ahol a 0 értéke a teljes fúzió, ahol nincs szelf vagy pszeudoszelf van. 50 alatt még nagyon erős a megfelelni vágyás és a függés, ebben az esetben gyakran az egyik partner válik szelffé, a másik no-szelf. Bowen szerint a skizofréneket például differenciálatlan énmassza jellemzi, a 100-as érték pedig a teljesen differenciált, autonom szelfet jelzi. A személy általában párként hasonló szinten állót választ, és gyermekének is ezt adja tovább.
Bowen elméletének másik fontos alapja az érzelmi háromszög, amely egy három tagból álló érzelmi rendszer, a legstabilabb emberi kapcsolat, és egyben minden nagyobb szociális rendszer építőköve. Egy egymással harmonikus egységben álló kettős, és egy kívülálló alkotja, akit (vagy amit) feszültség esetén hívhatnak be. Ilyenkor az egyik tag a szorongása miatt a harmadik tagnál keres érzelmi kötődést, aki ezt a viszonyt lecsendesíti vagy kiterjeszti. Amennyiben ez a 3. fél a gyerek – aki bűnbak vagy megmentő lesz –, az parentifikációhoz és súlyos lojalitáskonfliktushoz vezet.
Ez a harmadik fél lehet azonban szerető, vagy valamilyen hobby, esetleg alkohol-, nyugtató-, drog- vagy bármilyen egyéb függőség – és lehet maga a terapeuta is.
Bowen szerint bár a terapeuta belép a triangulációba, igyekeznie kell elkerülni a bevonódást, illetve modellt nyújtani saját differenciáltságával, gondolatainak és véleményének felvállalásával – azaz a saját önismeretét illetően nagyon megdolgozottnak kell lennie.
Irodalomjegyzék
Székely Ilona: Tárgykapcsolat-elmélet családterápiában, Animula Kiadó, Budapest, 2003.
